Idén januárban lépett hatályba a globális minimumadót szabályozó uniós irányelv, amelynek célja, hogy minden 750 millió eurós árbevétel fölötti vállalatcsoport tényleges adóterhe elérje a 15 százalékot. A minimumadó alapját csökkentő és növelő tételek megállapítása, illetve a megfizetendő kiegészítő adóteher kiszámítása hatalmas adminisztratív és jogi terhet jelent a cégeknek – hívja fel a figyelmet a Baker McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda.
A globális minimumadó az adóoptimalizálás eredményeképpen kialakuló káros és fenntarthatatlan adóversenyre válaszul született. Megjelenése túlzás nélkül az elmúlt ötven év legjelentősebb fejleménye a nemzetközi adózásban.
Az adózás főszabályként a cég vagy a menedzsment fizikai jelenlétéhez kötődik. Ez a jelenlét – az adóilletőség – nemzetközi szinten könnyen változtatható, és ennek megfelelően az egyes országok adócsökkentésekkel kívánták magukhoz csábítani a cégeket. Ezzel párhuzamosan a digitalizációval nincs már szükség a fizikai jelenlétre, sem, így a jövedelem egyre könnyebben csoportosítható át az alacsonyabb adókulcsú országokba. A társaságiadó-kulcs ennek következtében világszerte jelentősen, felére-harmadára csökkent, és az összes érintett költségvetés számottevő adóbevételektől esett el. Az OECD statisztikái szerint a társaságiadó-kulcsok globális átlaga 2000 és 2018 között 32,5 százalékról 23,9 százalékra csökkent.
A nemzetközi adózás jelenleg különböző kettős adózást elkerülő bilaterális egyezményeken alapul – Magyarország is százas nagyságrendben kötött ilyen megállapodásokat. A 2010-es évekre egyre fokozódó adóverseny negatív spirálja fenntarthatatlanná tette ezt a rendszert, és paradigmaváltásra volt szükség.
Az adóverseny felszámolását az OECD tűzte ki célul a BEPS (adóalap-erózió és nyereségáthelyezés) intézkedéscsomaggal, amelyhez az Európai Unió is csatlakozott két adóelkerülés elleni irányelvvel (ATAD). Ezek az adózók szintjén kezelik a problémát, ugyanakkor nem adnak megoldást az országok közötti káros adóverseny kezelésére. Az OECD BEPS 2.0 projektje ezért már – a digitális gazdaságban keletkező jövedelmek adóztatása mellett – ajánlásként a globális minimumadót is felvetette. Az OECD javaslatát az Európai Unió 2022-ben irányelvbe foglalta, így az tagállamai számára kötelező. Az uniós irányelv a tagállamok 2023-as implementálása után 2024-ben lépett hatályba.
A minimumadó célja, hogy az érintett vállalatcsoport fizetett adóterhe elérje a 15 százalékot. Hatálya alá a 750 millió euró konszolidált árbevételt elérő vállalatcsoportok és azok tagjai esnek – az EU-ban akkor is, ha csak egy országban működnek.
„A január 1-jével bevezetett minimumadó mintegy két-háromezer magyar vállalatot érint: minden olyan céget, amely a szabályozásban meghatározott mértékű árbevételt elérő vállalatcsoport tagja. A megfelelés ezeknek a vállalatoknak hatalmas adminisztrációs terhet jelent, a kiegészítő adó megfizetésének elmulasztása pedig jelentős összegű mulasztási bírsággal jár” – mondta dr. Bodrogi-Szabó Tímea, a Baker McKenzie adójogi csoportjának ügyvédje.
A minimumadó összegének megállapításához a különböző csökkentő és növelő tételek figyelembevételével – minden országban egységes módszerrel – kiszámolják a hipotetikus „Globe jövedelmet”, amely az adó alapja lesz. Ez különbözhet a helyi társasági adó alapjától.
Ezt követően megállapítják a cég által ténylegesen megfizetett, úgynevezett „lefedett” adókat. Mivel a minimumadó célja a társasági adóval kapcsolatos adóverseny letörése, ezért ehhez az ilyen jellegű adókat veszik figyelembe. Magyarországon ez a társasági adó, a helyi iparűzési adó, az innovációs járulék és az energiaellátók jövedelemadója. A tényleges adómérték a lefedett adók és a Globe jövedelem hányadosa. Ha az így számított tényleges adómérték nem éri el a 15 százalékot, akkor a vállalatnak ezt a különbözetet kell megfizetnie. Ez a kiegészítő összeg (top-up tax) a globális minimumadó.
„Mivel a globális minimumadóban elsősorban multinacionális cégek érintettek, fontos kérdés, hogy melyik ország szedi be a kiegészítő adót – mondta dr. Bodrogi-Szabó Tímea. – Az OECD olyan egymásra épülő beszedési szabályokon alapuló, bonyolult rendszert alakított ki, amely biztosítja, hogy semelyik államnak ne érje meg kimaradni – annak ellenére, hogy az EU-n kívüli országoknak nem kötelező átvenni a javaslatot. Nem véletlen, hogy a rendszerhez az Európai Unión kívüli országok is sorra csatlakoznak.”
Az első szabály – a jövedelem-hozzászámítás szabálya (IIR) – alapján az aluladóztatott csoporttagok után az anyavállalat fizeti meg a kiegészítő adót a saját illetősége szerinti ország adóhatóságának. Ezzel a szabállyal azonban az az ország, amelyben az aluladóztatott leányvállalat található jelentős adóbevételtől eshet el az anyavállalat országának javára.
Erre jelenthet megoldást a szabályozás szerint, hogy különbözetet ne az anyavállalat, hanem elismert belföldi kiegészítő adóként (QDMTT) a leányvállalat országának adóhatósága szedje be – nem véletlen, hogy ezt az adót minden EU-s tagállam, így Magyarország is bevezette.
A kiegészítő adó megfizetése ugyanakkor még ez esetben elkerülhető lenne: ha az anyavállalat országa nem csatlakozott a globális minimumadó rendszeréhez (erre az EU-n kívül lehetőség van), legalább egy leányvállalata pedig olyan országban működik, ahol a QDMTT-t nem alkalmazzák, akkor a leányvállalatok adóilletőségét érdemes lenne ebbe az országba helyezni.
Ennek a helyzetnek a megoldására vezették be az aluladóztatott kifizetések szabályt (UTPR). A UTPR az IIR szabály védőhálójaként működik. Szemben az IIR szabállyal, a UTPR „alulról felfelé” építkezik és olyan mértékben utalja a kiegészítő adót az aluladóztatott csoporttag országához, amelyen mértékben az érintett csoporttag aluladóztatott jövedelme nem tartozik más országban az IIR szerinti adókötelezettség alá. Vagyis ebben az esetben a kiegészítő adót az globális minimumadót nem implementáló anyavállalat helyett az aluladóztatott csoporttag fizeti meg a saját országában. Ezzel a biztonsági mechanizmussal hoz létre a globális minimum adó egy zárt rendszert. Így az anyavállalat országa is érdekeltté válik a csatlakozásban, hiszen adóelőnyt már nem tud biztosítani, a kiegészítő adóbevételből viszont más ország részesül.
Az eddigi implementálási gyakorlat azt mutatja, hogy az átültető országok túlnyomó része bevezet QDMTT szabályt, vagyis nem engedi, hogy a saját területén lévő aluladóztatott csoporttagokra jutó kiegészítő adót más ország költségvetése szedje be. Ez a tendencia nemcsak az egyes országokra eső kiegészítő adó beszedésének hatékonyságát biztosítja, hanem egyszerűsíti is a rendszert, mert az anyavállalat mentesül a kiegészítő adó kiszámítása és beszedése alól azon csoporttagok vonatkozásában, amely csoporttagok országában létezik QDMTT szabály.
13 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásra pályázhatnak a vendéglátóhelyek, elsőként az egész évben nyitva tartó, vidéki éttermeknek nyílik meg a lehetőség május 27-től.
A Siemens jelenléte is garancia arra, hogy az új paksi atomerőművi blokkok építése nemzetközi projekt keretében történik – mondta Szijjártó Péter.