Végleg megdőlni látszik az a korábban megingathatatlannak hitt vélemény, ami a megújuló alapú termelő kapacitások növekedésétől a villamosenergia-árak szisztematikus csökkenését várta – írja az Origón megjelent cikkében Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője.
Az elmúlt hetek különösen szélcsendes időszakot hoztak az Északi-tengeren, ahol a nyugat-európai országok offshore (nem szárazföldi) szélerőműveinek többsége üzemel. Az így megnövekedett szénhidrogén-igényeket Európa azonban csak korlátozottan képes saját forrásokból ellátni, mert az elmúlt években – elsősorban környezetvédelmi megfontolásból – az erőművei mellett kitermelési kapacitásait is leépítette.
A nem várt, egymást erősítő, kedvezőtlen tendenciák hatására az elmúlt években megszokott, 30–40 euró/megawattóra közelében mozgó villamosenergia-árak szinte valamennyi nagyobb európai tőzsdén stabilan 100 euró fölé emelkedtek. A londoni tőzsdén az árak stabilan 150 euró fölött mozognak, de egyes időszakokban meghaladták az 500 eurót is.
A legaggasztóbb fejlemény, hogy a határidős jegyzések alapján a szélsőségesen magas árak ezúttal nem csak múló, időszakos szűkületeket, hanem egy új állandósuló állapotot jelenthetnek, amivel a jövőben az európai gazdaság szereplőinek meg kell tanulniuk együtt élni – írja Hortay Olivér, hangsúlyozva: a nemzetközi közvélemény szemében ma az Európai Unió energiapolitikája sokkal inkább elrettentő példa, mint iránymutatás.
Egyelőre ráadásul úgy tűnik, hogy az uniós intézmények vezetői nem hajlandók fordítani a kormánykeréken: a problémák megoldását az Európai Bizottság – legutóbb kiadott „Fit for 55" című javaslatcsomagja alapján – a még több megújulóban, a fogyasztók további anyagi terhelésében és a nem kívánatos technológiák még gyorsabb kivezetésében látják.
Az Üzletem.hu összefoglalója.
Nem hagyományos vacsorahely, hanem olyan tér, ahol az étel, az ital és az éjszaka hangulata összekapcsolódik.
Egy új atomerőművi blokk építése számokban:
