Oltványi Zsolt: Egyre jobban érdekel a külföldi piac

Oltványi Zsolttal először akkor találkoztam, amikor kiérdemelte az Év Fiatal Vállalkozója díjat. Agilitása és profizmusa azóta is töretlen, valamin mindig jár az agya. A sok ötlet mellett számomra az a legszimpatikusabb, ahogyan a szociális érzékenységről nem csak beszél, de annak megfelelően él és dolgozik. Sok minden más is kiderül róla az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 150. (!) interjújából.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A vállalkozói élet folyamatos utazás a szakmai szakadékok és a hegységek csúcsai között. A napi, heti, havi sikerekből nyerek erőt és pozitívan próbálom megélni mindennapjaimat. De ha ki kell emelnem egyet, akkor az a 2016-os Év Fiatal Vállalkozója díj elnyerése volt, amivel komoly szakmai pozitív visszajelzést kaptam Mentes termékeink és filozófiánk népszerűsítésével kapcsolatosan.

– Milyen távra tervez?

– Rövid (1-6 hónap) és közép távon (1-3 év) is vannak elképzeléseim, de folyamatosan tervezek és jár az agyam új és meg újabb projekteken. Mint azt korábbiakban is nyilatkoztam a Mentes volt a 268. tervem, de már sokkal körültekintőbben állok neki bármilyen ötletnek. Első az üzleti terv, ahol az ötletek 95 százaléka el is „hasal”.  Jelenleg a MentesFeszt rendezvény megvalósítása a legnagyobb projektem, de egy egészségtudatos cégeket összefogó beszerzési klaszter megvalósításával is foglalkozom.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Önműködő vállalkozások építése! De ezen felül egy egészségtudatos vendéglátó egység (Mentes étterem) beindítása a Balaton északi partján, valamint a szlovák piac irányába történő sikeres terjeszkedés.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szüleimtől a kitartást és a tiszteletet a munka iránt. Páromtól a precizitást és a pénzügyi keretek megtartásának fontosságát. Steve Jobs-tól a vásárlói élmény jelentőségét. Dale Carnegie-től az emberek megértésének fontosságát... és még folytathatnám. Folyamatosan tanulok és képzem magam. Jelenleg a hangoskönyvek hallgatásával hasznosítom a dugóban töltött hasztalan órákat és ezzel is folyamatosan képzem magam.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Jelenleg az üzemünkben Lean és Kaizen módszertanokat „összegyúrva” próbáljuk a kollegák motivációját fenntartani. Ami természetesen nem mindenkinél működik, de a kreatívabb kollegákban rejlő lehetőségeket, azt gondolom, jól felszínre hozza.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Asztalos – mindig szerettem fával dolgozni és nagy vágyam, hogy fa gyűrűket gyártsak egyszer, ha majd lesz erre időm. Belekóstolnék a séfek világába is, jelenleg ázsiai ételek készítése területén „képzem” magam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Networking eseményekre járok és minden alkalmat megragadok, hogy új emberekkel találkozzak. Sok szervezetben vagyok tag, például a FIVOSZ-ban is, aminek köszönhetően folyamatosan részt veszek cégvezetői eseményeken. Mentes élelmiszerek vonalán szintén járok különböző expókra – szakmai eseményekre. Egyre jobban érdekel a külföldi piac, és teszek is azért, hogy találkozhassak más hasonló gondolkodású cégvezetőkkel. 

– Mire sajnálja az idejét?

– Hasztalan tárgyalásokra és fölösleges tiszteletkörök megfutására. Nem mondom, hogy ezek nélkül élem az életem, mert továbbra is rendszeresen belefutok az előbb említettek valamelyikébe, csak már hamarabb el tudok szabadulni ezen időrabló kommunikációs folyamatokból.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Ha palimadárnak néznek! Eredetileg ezen mondat kicsit vulgárisabb változatát terveztem használni, de szerintem mindenki el tudja képzelni mit írtam volna első körben. Utálom, ha a társalgó partnerem azt gondolja, hogy én nem tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom. Amint eljutunk oda, hogy átlátok rajta és ezt gyorsan ki is nyilvánítom, nincs kegyelem. Verbálisan teszem helyre a másik oldal résztvevőjét, mert az igazságérzetem ezt sajnos nehezen tolerálja.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szívesen kimennék Indiába vagy Indonéziába segíteni az ott élő szegénysorsú embereknek. Sajnos azon területeken nagyon sok szegénysorsú ember él, akikre ráfér egy kis szerető gondoskodás. Számomra fontos a szociális érzékenység, amelyet az üzemünkben is beépítjük a mindennapjainkba. Nyugdíjasokat és autizmussal élőknek is munkahelyet biztosítunk.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Utazásra – új élmények megtapasztalására. Legyen ez a Tisza-tónál, a Bugaci puszta közepén egy izzasztó kunyhóban vagy Belitungon, Indonézia egyik kevésbé ismert szigetén. Bárhova szívesen megyek, ahol ki tudok mozdulni a komfort zónámból és mellette pihenhetek is megfelelő mennyiségben.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Ez nagyon változó. Esti órákban egy jó könyv olvasása, egy jó úszás vagy futás is sokat tud segíteni, hogy kicsit – akár csak rövid időszakokra – ki tudjak szakadni a mindennapokból. De van, amikor a zene hallgatása is elegendő. Időszak függő, de keresem azokat a kikapcsolódási formákat, amelyek segíthetnek abban, hogy kicsit lelassítsuk a hétköznapokat és megálljunk akár csak pár pillanatra.