Keveházi Kata: Igyekszem olyan környezetet teremteni, ahol megélhetem a teremtés örömét

Keveházi Kata a 2002-es alapítástól fogva vezeti a Jól-Lét Alapítványt, amely elsősorban a gyermekvállalás után a munkaerőpiacra visszatérő nők esélyegyenlőségéért dolgozik. A legaktuálisabb siker, hogy az alapítvány tevékenységére épülve, írásbeli koncepciója alapján írták ki a Család és karrierközpontok pályázatot, ahogy mondja: volt egy 4 milliárdos ötlete. És ötlete van még rengeteg, „120 évre tervez”. Ezekről is beszélt az Üzletemnek a 12 kérdés – 12 válasz sorozatban.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Egyszer megkérdezték tőlem egy állásinterjún, hogy életműdíjat, vagy a legjobb alakításért járó Oscart szeretném-e elnyerni. Kapásból az elsőre szavaztam, bár a többség az azonnali visszaigazolást keresi, nekem az új irány, az út fontosabb, mint a megérkezés. És bár volt részem az utóbbit szimbolizáló pillanatokban, a csúcspontok belső megélése sokkal inkább az álmaim felé haladás állomásain kap el.

Katartikus élmény volt az épp Szenteste érkező segítségkérő telefon: az első hazai anyabarát állásközvetítő és tanácsadó műhelyt kereste egy kétségbeesett kisgyerekes anya. Ehhez kapcsolódóan a legaktuálisabb siker, hogy az alapítvány tevékenységére épülve, írásbeli koncepcióm alapján került kiírásra a Család és karrierközpontok pályázat, szoktam is mondani, hogy volt egy 4 milliárdos ötletem. De büszke vagyok az Apák napja hazai elterjesztésében való úttörő szerepünkre, meg arra is, hogy tavaly óta a Vállalkozónők Világnapja ENSz világkampányának magyarországi nagykövete lehetek.

– Milyen távra tervez?

– 120 évre. Sosem voltam hajlandó elfogadni, hogy nők választási kényszerek nyomása alatt kellene, hogy alakítsák az életüket, mindig is mohó voltam, abban az értelemben is, hogy minden életterületen törekszem a kiteljesedésre, fejlődésre, önazonosságra, hogy megélhessem, amit lehet, hathassak és adhassak. Vannak hosszú távú céljaim, tudom, mit szeretnék az életem során megvalósítani. Hogy meddig jutok, meglátjuk.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Jelenleg a doktorimat írom, a biztonság nőszempontú értelmezéséről a globális világban. Mániám, hogy támogassam a nőies értékek térnyerését, minden szintéren, legfőképp a döntéshozatalban. Ez az életet jobban megbecsülő kiegyensúlyozottabb, békésebb társadalmakat, tiszta, ésszerű mechanizmusokat hozna, a női szempontok megjelenését a jelen és a jövő alakításában.  Ehhez új, átfogó, értékalapú stratégiára, a változások gyorsasága miatt pedig cselekvésre van szükség, ezért ma már leginkább komplex - gazdasági és közéleti szerepvállalást, valódi társadalmi hatást jelentő – nemzetközi fejlesztési programoknak szeretnék a részese lenni.  Ezért is dolgozom a női vállalkozások és közösségeik fejlesztésén, kisebb projekteken és külföldi kezdeményezésekben is.

Nagyon fontosnak gondolom, hogy az olyan szervezetekben, mint amilyen a VOSZ is, jelenjenek meg a női értékek, érdekek. Úgy láttam, nincs nő a vezető testületekben, így aligha jelennek meg a női vállalkozások speciális szempontjai a tevékenységeikben. Mondhatni szívesen adnám át a tudásomat, lennék segítségükre egy nőtagozat létrehozásában, vagy női érdekképviseleti vezetők képzésében.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Számomra a tudás az emberi tapasztalatok általi folyamatos tanulást és az önreflexiót jelenti. A tárgyi tudás is fontos persze, de az könnyen elérhető ma már. Számomra az emberi működés a meghatározó, egyesek segítettek, mások akadályoztak, az utóbbiakért is hálás vagyok. A legjobb barátaink az ellenségeink, mondják, és azok az események, amik miatt újra meg újra át kell gondolnunk a lehetőségeinket. Meghatározóak persze a magánéletem szereplői, erőforrást jelentenek a gyökerek, a példaképek, néha egy-egy mondat, vers vagy dal. A szakmai pályafutásom során hálás vagyok egy sor embernek, nehéz e keretek közt felsorolni mindenkit.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, Magyarországra különösen igaz. Van egy egymást gáncsoló, lenyomó, kicsinyes attitűd, amitől mindig a hideg rázott, ami miatt igyekszem olyan környezetet teremteni magam körül, ahol megélhetem a flow-t, a társas kapcsolódás és a teremtés örömét. A külföld számomra mindig lendületet adott, rálátást, megerősítést. De amit összegyűjtök magamban, azt itthon szeretném hasznosítani, ide tartozom. A kint is vagyok, bent is vagyok ideális életforma számomra.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Folyamatosan vannak ötleteim, túl sok is, hogy ezeket mind megvalósítsam. Mások ötleteihez is könnyen kapcsolódom, és talán ahhoz van a legnagyobb érzékem, mondhatni az alapműködésem, hogy másokban, mások ügyeiben meglássam azt a potenciált, amit talán ők maguk sem vesznek észre vagy hisznek el. Erősségem a szinergiák meglátása, és rendszerint leveszem a légkörből a jelentősebb trendeket. Szóval számomra az ideális vállalkozás mások fejlődésének támogatása, befektetéshez juttatása, magam is befektetnék olyan vállalkozásokba, amelyekhez szakmailag vagy az értékazonosság okán közöm van. És igen, van saját dédelgetett vállalkozási elképzelésem. Talán szerzek hozzá befektetőt.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Nem vagyok egy tipikus üzletszerző guru, csapnivaló sales-es vagyok. Az emberi kapcsolódásaim, egymás inspirálása által alakulnak az üzleti kapcsolataim, nem ment, talán nem is fog soha a pusztán érdekalapú együttműködés.

– Mire sajnálja az idejét?

– Ostoba, rosszindulatú emberekre, üres smúzolásra nincs időm.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Őszintén szólva szeretem, ha ár-érték arányos, amire költök. A lelkemet tápláló dolgokra nem sajnálom a pénzt, bármi legyen is az. A tárgyak egy ideje nem hoznak lázba.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Nem vagyok dühöngő típus, de a gyerekeimen, ha nem értjük egymást, be tudok pöccenni. Ha visszaélnek a bizalmammal, az időmmel, ha hülyének néznek, ha gonoszságot tapasztalok, az inkább felháborít. A hamisságot azonnal kiszúrom, az álérveket, a meghunyászkodást, a manipulációt zsigerileg elutasítom, ahogy a hatalommal való visszaélésre is kimondottan allergiás vagyok, még mindig elég nagy az igazságérzetem.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– A fél életem önkéntes munkával telik, sokat szerveztem kampányokat, eseményeket. Ma már inkább azt érzem, hogy egyre jobban esik mások csendes, elvárások nélküli, szeretetteli gondozása, az elesettekkel való beszélgetés.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Napelemmel működöm, és szeretek befelé lenni. De ezt úgy, hogy közben kibeszélem magamból az érzelmileg feldolgozandókat. Ha kijött, értékeket fogyasztok, jellemzően valami szellemi táplálék formájában. Ezután indul újra a teremtés, ciklusokban működöm. Kevésbé kiszámíthatóan, mint a Hold, de olykor szerencsére meglepő hatékonysággal.