Jancsár Gergely: Akit felhatalmaznak, az keresse a kihívásokat

Jancsár Gergely lesz az SAP „hangja” az ügyfelek számára, amikor fenntarthatósági megoldások kerülnek szóba. Gergely a témával már 15 évvel korábban foglalkozni kezdett, még akkor, amikor ezt sokan nem tartották fontosnak a vállalati szektorban. Szereti a közvetlen, személyes munkakapcsolatokat, annak külön örül, ha valaki ismeretlenül keresi meg egy problémával. Ha az is érdekli, hogy Gergelyt mi kapcsolja ki a legjobban, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 425. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Azt remélem, hogy nem vagyok még a csúcson. Talán nem is szeretnék kifejezetten egy csúcsra elérni, ahonnan lefele vezet az út. Jobban örülnék, ha minél több szakmai kihívás várna még a karrierem során. Mindkét munkahely, ahol eddig hosszú időt töltöttem – a Deloitte és a MOL – sok szakmai kihívást és élményt adott nekem, sokat is tanultam. Azt hiszem az SAP-nál nemrég elkezdett munka még érdekesebb lesz, mint az eddigiek. Tágabban értelmezve a kérdést azt gondolom, hogy mindenkinek, aki a fenntarthatósággal már régebb óta foglalkozik, egyfajta szakmai csúcs a téma iránti érdeklődésnek az a szintje, amit az elmúlt 2-3 évben tapasztalunk. 15 évvel ezelőtt, amikor fenntarthatósággal kezdtem foglalkozni, ezt még sokan nem tartották fontosnak a vállalati szektorban. Ehhez képest ma kis túlzással kétféle cég van: ahol már működik kifejezetten fenntarthatósággal foglalkozó részleg, terület, illetve ahol éppen most alakítják ki. Számomra mindenképpen öröm ezt látni.

– Milyen távra tervez?

– Általában hosszú távra szoktam tervezni, így van ez az SAP-nál és a fenntarthatósággal kapcsolatban is. De igazán hosszú távon persze nehéz megmondani, hogy mivel és milyen keretek között fogok dolgozni. Dolgoztam már több mint egy évet szabadúszóként és nem bántam meg.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Minél nemzetközibb környezetben és feladatokon dolgozni, és nemzetközi szinten is jegyzett projekteket megvalósítani. Jelenleg ez érdekel leginkább. Mivel a mostani szerepköröm a kelet-közép-európai régióra vonatkozik, ezért erre minden lehetőségem adott lesz.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Reiniger Róberttől. Ő volt az első főnököm, emberileg és szakmailag is sokat tanultam tőle. Bár már több mint tíz éve nem dolgozunk együtt, a mai napig örülök, ha látom a telefonon, hogy ő hív – és szerencsére ez szinte havonta előfordul. Azt hiszem, kezdő munkavállalóként nincs fontosabb feladatunk, mint találni egy jó főnököt és tanulni tőle. Örülök, hogy nekem ez megadatott.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A legjobb motivációnak a felhatalmazást és a bizalmat tartom. Ennek természetesen feltétele az, hogy akit felhatalmaznak, az keresse a kihívásokat. De ha ez teljesül, akkor szerintem olyan eredmények születhetnek, amiket korábban elképzelni sem tudtunk volna. Egyébként is azokkal az emberekkel szeretek leginkább együtt dolgozni, akik nálam jobbak vagy okosabbak, és akiktől én is tanulni tudok.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Mivel kézügyességet igénylő munkákhoz nagyon kevés tehetségem van, ezért leginkább ezeket próbálnám ki. Kicsit mindig is irigyeltem azokat az embereket, akiknek tehetségük van például a grafikai vagy kézműves munkákhoz.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A közvetlen és személyes kapcsolatokat preferálom. Szeretek kollégákkal beszélgetni a fenntarthatóságról, akár egy ebéd mellett vagy munka közben. És annak is mindig örülök, ha valaki ismeretlenül kér találkozót szakmai kérdésekben. Sokszor talán nagyobbnak is érezzük a távolságot két ismeretlen kolléga között, mint amilyen az valójában.

– Mire sajnálja az idejét?

– A leghaszontalanabb időnek azt tartom, amit a városi dugóban egy autóban ülve töltök. Tömegközlekedés, motor, kerékpár, roller, gyaloglás – minden jobb és gyorsabb. Álszent persze nem akarok lenni, én is szoktam autóval járni a városban, de igyekszem minél kevesebbet.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Elsősorban az igazságtalansággal. Másodsorban a felesleges vagy lassú adminisztrációval.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Ez sajnos nem az erősségem, kevesebbet szoktam önkénteskedni, mint amennyit fontosnak tartanék. Anyagilag főleg hajléktalanokat segítő és állatvédelmi szervezeteket szoktam rendszeresen támogatni, azt hiszem, ebben a kettőben végeznék önkéntes munkát is.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Kis dolgokra napi szinten nem sajnálom, és nem is szoktam gondolkozni rajta. Viszont nagyobb dolgokra sokszor sajnálom, akár évekig halogatok egy nagyobb beruházást. Szerintem azonban sok jó dologhoz nem is kell feltétlenül (sok) pénz.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Például amikor a kutyámmal sétálok. Így nyáron leginkább a hosszú reggeli és késő esti séták, amikor a meleg is elviselhető. Ő például nem került pénzbe, 1 évesen hoztuk el egy menhelyről – igazán jó döntés volt.

(Fotók: SAP)