Akkor nagy valószínűséggel elégedett az életével – derül ki a KSH friss felméréséből.
A statisztikai hivatal „A háztartások életszínvonala, 2017” című friss kiadványa szubjektív jólléttel foglalkozó fejezetének néhány megállapítása:
Élettel való elégedettség
Az élettel való elégedettséget mérő kérdés a szubjektív jóllét vizsgálatának egyik kulcsváltozója, melynek eredménye könnyen interpretálható és értelmezhető. A megkérdezettek egy 0–10-es skálán értékelik, hogy összességében mennyire elégedettek az életükkel. 2018-ban a 16 éves és annál idősebb lakosság válaszainak átlagértéke 6,51 volt, ami az előző évek 6,10-os mutatójához képest statisztikailag szignifikáns növekedést mutat.
Mérséklődtek a nemek közti különbségek: a nők (6,48) és férfiak (6,54) szinte azonosan ítélték meg életelégedettségüket. Korcsoport szerint vizsgálva a korábban is megfigyelhető életkori lejtő nem változott, életükkel a 16–24 év közöttiek a leginkább elégedettek (7,33), míg a 75 éves és annál idősebbek a legkevésbé (5,60). A legmagasabb befejezett iskolai végzettség és az életelégedettség között is igen erős az összefüggés. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők átlagosan 5,79-ra, az érettségivel nem rendelkező középfokúak 6,23-ra, az érettségizett emberek 6,78-ra, míg a felsőfokú végzettségűek 7,22-ra értékelték átlagosan az élettel való elégedettségüket. A tendencia igazodik a korábbi évek eredményeihez.
A területi különbségeket vizsgálva összességében elmondható, hogy a korábbi évekhez képest minden egyes régióban növekedett az élettel való elégedettség. A legkevésbé Észak-Magyarországon elégedettek (6,07), míg a legelégedettebbek a közép-dunántúliak (6,82). Az előző évekhez képest csökkentek a különbségek az egyes régiók között. Településtípus tekintetében elmondható, hogy általában minél nagyobb városban él valaki, annál elégedettebb az életével.
Életkörülményekkel való elégedettség
A különböző életkörülményekkel való elégedettség nagyban befolyásolja az egyén általános jóllétérzetét. A mérés minden esetben egy 0–10-ig terjedő skálán történt, az általános elégedettséghez hasonlóan.
A munkával való elégedettség a 16 éves és annál idősebb, gazdaságilag aktívak körében átlagosan 7,08 volt 2018-ban. Minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál elégedettebb a munkájával. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezőknél csupán 6,10, a felsőfokú végzettségűek körében 7,64 az átlag. Különbség van a középfokú végzettségűek között aszerint, hogy rendelkeznek-e érettségivel, vagy sem. Előbbiek 7,16-ra, utóbbiak 6,89-ra értékelték a munkájukkal való elégedettségüket.
2018-ban a kedvelt dolgokkal tölthető idő mennyiségével való elégedettség átlagértéke (6,37) szinte megegyezik a korábbi években megfigyelt értékekkel. Ez a fajta elégedettség erősen függ az egyén életkorától: míg a 16–24 éves korosztály a leginkább elégedett (7,05), addig a 35–44 évesek körében figyelhető meg a legalacsonyabb átlagérték (5,98). Az idősebb korosztály felé haladva fokozatosan nő az elégedettség, kivétel ez alól a 65–74 évesek köre, náluk ugyanis a növekedés mértéke eltér az alattuk-felettük lévő korosztályokétól. Ez valószínűleg a nyugdíjas évek kezdetével függ össze. A 8 és 10 közötti értéket adók aránya ebben a korosztályban 42 százalék, amit csak a 16–24 évesek közé tartozók 48 százalékos aránya haladott meg.
A háztartás anyagi helyzetével való elégedettség az elmúlt évek viszonylag állandó 5,2–5,3-es átlagértékéről 5,53-ra nőtt. A háztartás anyagi helyzetével való elégedettség az egyén iskolai végzettségével párhuzamosan emelkedik. A legfeljebb alapfokú végzettségűek átlagosan 4,62-ra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 6,56-ra értékelték az elégedettségüket. A középfokú végzettségűek körében azok, akik nem rendelkeznek érettségivel, átlagosan 5,22-ra, az érettségizettek 5,76-ra értékelték elégedettségüket.
Mentális közérzet
A mentális közérzetet négy érzelmi állapot megélt gyakorisága (mindig, többnyire, időnként, ritkán, soha) alapján vizsgáltuk. Ezek közül kettő pozitív (boldog, nyugodt és békés), kettő pedig negatív érzelmi állapotot (lehangolt, ideges) tükröz.
Összességében elmondható, hogy a pozitív érzelmi állapotok gyakorisága meghaladja a negatívakét. 2018-ban a megkérdezettek 58,0 százaléka nyilatkozott úgy, hogy többnyire vagy mindig boldognak érezte magát, míg csupán 7,3 százalékuk számolt be gyakori lehangoltságról. Ezen túlmenően a megkérdezettek 66,4 százaléka érezte úgy, hogy többnyire vagy mindig nyugodt, ezzel szemben az idegességet ilyen gyakran érzők aránya csupán 9,8 százalék volt. A megélt érzelmi állapotok gyakorisága erősen összefügg az egyén életkorával. Az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a mindig vagy többnyire magukat boldognak érzők aránya, a 16–24 éves korosztályon belüli arányuk még 78,7 százalék, a 75 éves és annál idősebbeknél már csupán 38,5 százalék volt. A nyugodtság vizsgálatánál is csökkenő tendencia figyelhető meg az életkor növekedésével, ám – mint a kedvelt dolgokkal töltött idő mennyiségével való elégedettségnél – a 65 éves és annál idősebbek körében megnő a gyakori nyugodtságról beszámolók aránya.
A negatív érzelmi állapotokat tekintve a 16–24 évesek általában gyakrabban érzik magukat lehangoltnak (4,1 százalék) mindig vagy többnyire, mint a következő korosztályba tartozó 25–34 évesek (1,9 százalék), de a legnagyobb arányban a 75 éves és annál idősebbek közül számoltak be gyakori lehangoltságról (13,5 százalék). A gyakori idegességérzet pedig általában a középkorúakat érinti a leginkább (11 százalék körül), míg a 16–24 éveseket a legkevésbé (6,8 százalék).
Családi állapot szerint vizsgálva a nőtlen, hajadon családi állapotúak kétharmada nyilatkozta azt, hogy többnyire vagy mindig boldog volt az utóbbi időben, az özvegyek körében ez az arány mindössze 33,7 százalék volt. A gyakori nyugodtságérzet is a nőtlenekre, hajadonokra jellemző a leggyakrabban (71,5 százalék), míg az elváltakra a legkevésbé (57,8 százalék). A családi állapot nagyban befolyásolja a negatív érzelmi állapotok gyakoriságának előfordulását. A gyakori lehangoltság az özvegyekre jellemző a leginkább (14,1 százalék) és a házasokra – akik együtt élnek házastársukkal – a legkevésbé (5,3 százalék), míg a gyakori idegesség az elváltaknál fordul elő a leggyakrabban (13,7 százalék), és azoknál a házasoknál a legkevésbé, akik nem élnek együtt házastársukkal (6,6 százalék).
A következő hónapok biztosan elhozzák kedvenc csokoládéink drágulását és ezzel együtt a minőségromlás veszélyét is.
Az eredetivel megegyező méretű modellen tesztelték az új blokkok alaplemezének betonozásánál alkalmazott eljárást.