Ha csak egy tokajit iszik karácsonykor, ez legyen az
Ha egymás mellé tesszük az idén kóstolt édes szamorodnikat, egyértelműen a Gizella pince 2017-es tétele nálunk a befutó.
Szepsy István mesélte egyszer, hogy anno a szamorodni volt a tokaji szinonimája, amely képes arra, hogy megmutassa, milyen sok arca van a borvidéknek. Nem aszú, nem kései szüret, hanem új struktúra, szerkezet, ízvilág. A szamorodniban ugyanis egészen más egyensúlyok jönnek létre a cukor, a sav, a botritisz és az alkohol tekintetében.
Olyan fürtökből préselik a bort, melyek egyaránt tartalmaznak egészséges, töppedt, illetve aszúsodott szemeket. A szamorodni elkészítésében az évjáraton van a hangsúly, nem a technológián. A bor bizonyos értelemben az évjárat röntgenképe.
Már az illata is elegáns, leírhatatlanul tiszta. Intenzív gyümölcsaromák, fehér húsú őszibarack, kajszibarack, az akácvirág és az akácméz kontúrjaival. Minden kortya a termőhely izgalmas kaleidoszkópja. Ízét a finom savak elektromos energiája hatja át. Tapinthatók, de nem meghatározók.
A bor hátteréről a Bortársaság honlapján tájékozódunk:
Tíz szüreti nap (októrber 17.- november 7.) és hat dűlő (Bomboly, Medve, Barát, Deák, Szil-völgy, Kastély) botritiszes fürtjei kerültek prés alá a pince legjobb területeiről. Hordóban erjedt, majd fél évig érett. Maradékcukor: 143 gramm, savtartalom: 8 gramm.
10 500 Ft, de nagyon megéri az árát.