Dinamikus vagy organikus-e a biobor?

2017. 12. 16., 16:02
Borok
7531
By

Bio, bioorganikus, biodinamikus – fogalmak, melyeket többnyire egymás szinonimáiként használunk, holott nem egészen ugyanazt jelentik, különösen nem a bortermelők számára.

A fogyasztónak persze az a fontos, hogy tudja: a termék, amelyet megvásárolt, meghatározott szabályok szerint, a lehető legtermészetesebb módon, adalékanyagoktól mentesen készült, és szigorú ellenőrzések után kerülhetett csak a boltok polcaira.

Hogy a borász bioorganikus vagy biodinamikus módszerekkel dolgozott-e, az a legtöbb vásárló számára indifferens, de még a témában járatosabbak számára is nehezen megfogható.

A biodinamikus és a bioorganikus művelésmód alapelvei gyakorlatilag ugyanazok. A lényeg: nem használnak semmiféle kémiai, szintetikus úton előállított növényvédő szert, sem pedig műtrágyát, figyelembe veszik a borvidék ökológiai adottságait, és igyekeznek fenntartani a környezet természetes ökológiai egyensúlyát, legyen szó akár a növény-, akár az állatvilágról.

Ami a biodinamikust a „szimpla” biótól, azaz bioorganikustól megkülönbözteti, az tulajdonképpen a hátterében meghúzódó filozófia vagy életszemlélet, amely többnyire Rudolf Steiner antropozófiáján alapul. A biodinamikus gyakorlat egy racionális beállítottságú ember számára lila ködnek, hókuszpókusznak tűnhet.

Rudolf Steiner

Az a borász ugyanis, aki a biodinamizmus elvei szerint végzi a munkáját, nagy hangsúlyt fektet például a Hold állására. A természetes hatóanyagokat – részben homeopátiás szereket – csak a „megfelelő” holdfázisban alkalmazza, teríti szét a földön vagy permetezi a szőlőre.

Gyakran használ gyógynövényekből, ásványi anyagokból vagy tehéntrágyából készült preparátumokat, amelyek nézete szerint nem is annyira a mennyiségük révén hatnak, mint inkább a bennük kódolt információnak köszönhetően.

Mindez természetesen bőven szolgáltat okot a bizalmatlanságra és a kételkedésre. Csakhogy miközben a steineri elvek létjogosultsága nehezen (vagy sehogy) nem igazolható tudományos módszerekkel, a másik oldalon mégiscsak működik a dolog: Ausztriában, Németországban, Franciaországban számos biodinamikus módszerekkel dolgozó borász bizonyítja évről évre, hogy kiváló borokat tud ilyen módon készíteni, méghozzá anélkül, hogy a környezetet a legcsekélyebb mértékben is károsítaná.

Hogy a csalán jelenléte a szőlőtőkék között elősegíti a szőlő kiegyensúlyozott fejlődését, hogy általában a gyógynövényfőzetek jó hatással vannak a növényre, hogy a kvarcból készített homeopátiás koncentrátum elősegíti a szőlőlevelek fotoszintézisét – mindez természetes és tapasztalaton alapuló tudás egy biodinamikus borász számára.

”Nem vagyok ezoterikus” állítja Michel Cruchon, francia borász. „A biodinamika engem elsősorban arra tanított meg, hogy újra és újra rácsodálkozzam a dolgokra. Régóta tudjuk, hogy a világon egy csomó jelenség megmagyarázhatatlan. Viszont az eredményeink magukért beszélnek.”

Lefejezett tojás

Egy tradicionálisan megművelt dűlőben a föld gondosan gyomtalanított, a tőkék katonás rendben állnak, rajtuk sűrű levéltakaró és jókora tömött fürtök. Ezzel szemben a biodinamikusan nevelt szőlőtőkék között füvek és gyógynövények teremnek, a tőkék göcsörtösek, a lombkorona ritkás, a gyümölcs pedig jóval kisebb.

Az előbbi esetben a szőlőt tulajdonképpen elkülönítik a természettől, a másik esetben viszont visszahelyezik természetes közegébe, a természet maga alkotta rendszerébe. Hogyan is várhatnák el másként, hogy valódi terroirbor szülessen a szőlő levéből, ha magát a növényt is elvágjuk a terroirtól?

Nicolas Joly

A biodinamikus szőlőművelés egyik úttörője, a Loire vidékén tevékenykedő Nicolas Joly (mellesleg végzett közgazdász) a 80-as években alakította át családi borászatát (La Coulée de Serrant) a biodinamizmus elvei szerint. 1997-ben jelent meg az azóta magyarra is lefordított könyve, Le vin – du ciel à la terre (Föld és ég szülte bor, Borbarát könyvek), amelynek hatására szabályos mozgalom jött létre a borászaton belül. Joly ismeri a földben élő, egymással kölcsönhatásban álló mikroorganizmusok működését, a komposztkészítés csínját-bínját, a különféle trágyák szőlőre gyakorolt hatását.

Számára a hordó nem egyszerűen hordó, hanem „mindkét végén lefejezett tojás”, amely magába gyűjti a kozmikus energiákat (szemben a semmiféle energiát magába nem engedő acéltartállyal). Mindez nem afféle mágia, állítja Joly, hanem intuitív mezőgazdasági tudás, amit a parasztok régen magától értetődő módon hagyományoztak át az utódaiknak.

„A modern mezőgazdaság, amely kizárólag mennyiségi és piaci szempontok szerint működik, zsákutcába vezet. Tönkreteszi a földet, megmérgezi az élelmiszert, megöli a sokféleséget és az ízlést. A modern agronómia és általában a modern tudomány paradoxona abban áll, hogy miközben nagyon sokat tud, alig ért valamit abból, hogy függenek össze a dolgok.”

Nagy nevek

Ezt az utat járja például az ausztriai Meinklang biodinamikus farm is, a borászatot Werner Michlits és felesége, Angela vezeti.

Werner Michlitsch

Csak Franciaországban az elmúlt tíz évben több mint száz borászat állt át biodinamikus termelésre. Maga Joly is elismeri, hogy ettől még nem lesznek automatikusan jobbak a boraik.

Ugyanakkor feltűnően sokan kerülnek közülük az abszolút élvonalba. A Loire mentén például a Huët in Vouvray, a Rhone völgyében Michel Chapoutier, Elzászban Weinbach, Zind-Humbrecht és Josmeyer vagy Pierre Frick, Marc Kreydenweiss és André Ostertag.

Biodinamikusan gazdálkodik a burgundiai csúcsborászat Leroy és a Romanée-Conti, anélkül, hogy ez a címkéken megjelenne. Boraikért egész kis vagyonokat képesek kiadni a rajongóik, és jó néhányan vélik úgy, hogy tőlük származnak a világ legjobb borai.