Megvan a hiányzó láncszem Kiss Gábor szortimentjében: Missing One

2022. 04. 20., 08:30
A hét bora
7004

A budafoki Mushroom Republic étteremben, szűk körben mutatta be Kiss Gábor villányi borász legújabb, exkluzív tételét, mely eddigi munkásságának megkoronázása. Ahogy a költő mondja, föltette az i-re a pontot.

A borvacsora artisztikus koreográfiájában több borlépcső vezetett a csúcsig. A borokhoz Bicsár Attila, a Sauska 48 étterem séfje komponált fogásokat, aki nem mellesleg saját márkás ételeit készíti ebben a meghitt műhelyben, illetve fejlesztő kreatív séfként dolgozik a budafoki gombatermesztő cégnek.

Kiss Gábor alapvetően egy gigantikus nagybort akart bemutatni, de előtte még előrukkolt két újdonsággal. A címkéken a Carte Blanche felirat díszeleg. A Carte Blanche korlátozás nélküli felhatalmazást, szabad kezet, ergo alkotói szabadságot jelent. Ezzel élt a borász, a séf, és erre lettünk mi is felszólítva.

Előttünk az asztalon fehér lap szintén ezzel a felirattal. Az interaktivitás jegyében mi magunk jegyzeteljük a bor és ételharmóniákat. Mint valami krónikás, feljegyzem hát ennek a gasztrotörténeti eseménynek néhány számomra fontos epizódját. 

A hét fogás mindegyike letisztult mestermunka, Bicsár Attila elképesztő érzékenységgel és tudással képes összehangolni textúrát, struktúrát, bármilyen egymástól távol eső alapanyagot hozzon is össze egy tányéron, az soha nem öncélú. Ugyanakkor a bor-étel párosítások nekem nem minden esetben jöttek be. 

A 2. hideg előétel (uborka, borjú carpaccio, spenót, medvehagyma) mellett a maradékcukorban gazdag 2021-es Rajnai rizling például értelmezhetetlen feladványnak tűnt számomra. Egyébként maga Kiss Gábor is öncélúnak aposztrofálja, az azonban tény, hogy a bor önmagában szép, az alkotói szabadságba belefér. 

A Carte Blanche sorozat, ha jól értem, Kiss Gábor játszótere. Az évjárat függvényében próbál időről időre valami újat megmutatni.

A rafinált zsíros kenyérhez (szalonna, rilette, aszalt paradicsom) szervírozott Carte Blanche 2020-as Kékfrankos szíven-gyomron ütött. Frissen facsart gyümölcslé, van benne érett meggy és cseresznye, feketeszeder, áfonya, málna. Újboros feeling.

A korty könnyed, az illatban jelentkező valamennyi gyümölcs ízben is visszaköszön, tanninja lágy, a szövete puha, a savak finom kontúrjai az ízképnek. Nem illeszkedik sem a magyar, sem az osztrák kékfrankos vonalba. Önálló kategória. 

Viszont bambán néztem ki a fejemből, amikor a 2017-es Signalt (Cabernet Sauvignon) kóstoltam össze a gombával töltött vegetáriánus hamburgerrel. A bor és a burger teljesen külön életet élt, előbbi gazdag tanninjai húsosabb társat kívántak, a burger pedig csak pislogott megilletődötten és sértődötten a bor agresszív ölelésében.

Szerencsére azonban ezen az estén túlsúlyba kerültek a pipecül eltalált bor-étel harmóniák. 

Ilyen volt a 2017-es Enigma és az édesburgonya, kacsamáj, meggyszósz, céklachips találkozása a műtőasztalon.

Aztán egyszer csak következett egy igen különös intermezzo. A poharakba hirtelen Figula Misi 2020-as Köves (70% olaszrizling, 30% furmint) bora került. De hogy? Kiss Gábor ezt is elmagyarázta. Misivel jó barátok, aki erre a rendkívüli eseményre nagyrabecsülése jeléül küldött pár palackkal a saját fehér, még címkézetlen csúcsborából. 

A bor egészen rendkívüli, csupa elektromos vibrálás, még mindig nem tértem magamhoz az élménytől, úgyhogy nagyon gyorsan újra kell kóstolnom, hogy megbizonyosodjam róla, nem csak álmodtam. Hab a tortán, hogy még a nektarin sorbet mellett is képes érvényesülni, ami szerintem gasztonómiai csoda, vagy hirtelen akkora sznob lettem, hogy már mindent benyelek. Remélem, nem. 

És akkor minden reflektorfény az utolsó fellépőre irányul. A színpadon a Missing One 2017. Az első asszociáció rögtön az Opus One, Robert Mondavi és Baron Philippe de Rothschild ikonikus bora. A kapcsolat annyi, hogy a Missing One is cabernet alapú házasítás: cabernet franc, merlot, cabernet sauvignon, feldobva egy kis kékfrankossal. 

Gábor elmeséli, 2014-15 környékén kezdett körvonalazódni benne, hogy itt lenne az ideje olyan házasítást készíteni, ami igazán az ő stílusa. Szerintem a Signalban és Enigmában is egyedi stílust épített, ráadásul ezek a borok a maguk 6-7 ezer forintos kategóriájukkal a felső szegmensbe tartoznak, de Gábor úgy érezte, hiányzik szortimentjéből az igazi nagy- vagy csúcsbor. Aztán jött a 2017-es szenzációs évjárat. Gábor felismerte az idők szavát és olyan cuvée-t faragott, ami tényleg megszólal. 

Ezt a bort előttünk még senki nem kóstolhatta, úgyhogy egy pillanatra tök kiváltságosnak érzem magam. A 2020-as Carte Blanche Kékfrankossal együtt mostanában kerül majd a Bortársaság polcaira. Előbbi 4500 forint, utóbbi 30 000-et kóstál majd. Mindkettőből ezerpárszáz palack készült. Hogy a Missing One megér-e ennyit, azt döntse el a piac. Szakértők szerint seperc alatt elfogy majd.

A 2017-es Missing One még fiatal, bőven érlelhető, de már képes nagy élményt nyújtani. Gyümölcsös, könnyed, mégis sűrű, de nem nehéz, hanem elegáns, kifinomult tanninok és esztergált savak pipec egyensúlya. 

A pekándiós zellerrel és curry porral megtámogatott szarvasbélszín mellett sziporkázott. Ezt az élményt már nem tudta fokozni, amikor a desszertnél még egyszer visszaköszönt. 

Pedig a desszert önmagában is igazi világszám. 

Majdnem elfelejtettem. A legfrissebb hír, hogy megválasztották az öt legjobb magyar borászt. Jelenleg a szavazás második fordulója zajlik, amelynek eredményeként április 29-én fog kiderülni, hogy az öt döntős közül ki lesz a 16. Borászok Borásza. Az öt között ott van Kiss Gábor is.

Fotók: Bézsenyi Zsolt